Hallo wieder Berlin!

We are landing…

Megérkeztünk, Berlin – Schönefeld. A repülőút kellemes és meglepően gyors volt. Alig egy óra alatt megtettük a több, mint 900 km-es utat. Tavaly vonattal többször is 13 órán át szenvedtünk, busszal is 14 óra. Most, hogy éreztem a különbséget, és repüléssel járó előnyöket soha, de soha többé nem fogok vonattal ilyen hosszú útra menni. Igenis megéri a többletköltség, egyszerűen időben kell lefoglalni a jegyet.

A reptérre érve az art’otel munkatársai vártak minket, hogy transzferrel bevigyenek a városba, és mindenkit a saját hoteljénél raktak ki. Én az egykori Nyugat-Berlinben található, art’otel City Center West **** hotelben fogok lakni/dolgozni az elkövetkezendő 2 hónapban.

A hotel Berlin leghíresebb bevásárló utcáján, a párizsi Champs Elysées-hez, vagy a pesti Váci utcához hasonló, Kurfürsterdamm mellett található. A központi helyzetéből adódik, hogy nagyon forgalmas, sokszor van teltház a hotelben, főként üzletemberek, tehetősebb turisták számára ideális. Csodás belső terei vannak, a recepció és a bár berendezése is egyedi.

Az art’otel hotelek különlegessége, hogy egy-egy híres képzőművész, festő, szobrász művei vannak kiállítva az egész hotelben. A City Center Westben Andy Warhol műveit találhatjuk meg a folyosókon, az étteremben, illetve a szobákban is.

A szobám pici, de annál takarosabb, célnak teljesen megfelelő. Teljesen felszerelt, folyamatosan takarítják, így erre sincs gondom. (Illetve a törölközőket és az ágyneműt is rendszeresen cserélik, nem mondom meg tudnám szokni :)) Egy ágy, kicsit íróasztal, szekrények illetve egy hiper-szuper tv van a szobában, nomeg gyönyörű fürdőszoba is tartozik hozzá. Egyetlen apró problémám, hogy messze vagyok a hotel routerétől és nem ér el a wifi a szobámig…. Meg sem lépődtem, komolyan, ebben az országban az internet egy olyan messzi és megfoghatatlan, színtelen és szagtalan dolog, amiről csak a kiválasztottak hallottak. Szóval a lobby-ba járok netezni, de megígérték, hogy megoldják a dolgok pár héten belül. De Nektek ettől függetlenül írok majd mindig. :)

 

Az első négy napunk Berlinben „kulturális hét”, megtekintjük a nevezetességeket, és utazásszervezőként/idegenvezetőként bemutatjuk egymásnak a város legfontosabb látványosságait. Ez persze rengeteg séta, mászkálás, metrózás és még séta, szóval rendesen elfáradunk minden nap. Most érzem igazán mennyit jelentett, hogy fél évig éltem ebben a városban, és ismerem a közlekedést, a fontosabb utcákat, S-Bahnokat, és a finom kajáldákat. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy nem kell térképen keresni minden következő megállót, és megkérdezni a járókelőket, hogy merre is vagyunk. :) És élvezem is az idegenvezető szerepet, kicsit talán néha elkap a hév, mert néhány itteni dologról hihetetlen nagy lelkesedéssel tudok beszélni, de eddig még nem panaszkodtak a lányok, sőt remélem érdekesnek találják, hogy nem évszámokkal, meg adatokkal, hanem inkább érdekes sztorikkal vagy berlin’legends-ekkel traktálom őket. :)

Az elmúlt három napban szó szerint gyorsan végigfutottunk a városon, olyan igazi turistásan, csak múzeum, csak műemlék, csak fényképezés mindenhol. Kicsit nekem tömény is így, tavaly szépen lassan, nyugodtan néztünk meg mindent, nem siettetett semmi/senki. Most viszont a hétfői munkakezdés miatt kicsit feszültebbek vagyunk, az egyik társunk hétfőn utazik Kölnbe, őt egy ottani hotelben alkalmazzák. Szóval Brandenburgi Kapuztunk, volt Postdamer Platz, Reichstag, meg Museumsinsel.

Sokmindent átépítettek, sokminden megváltozott. Kicsit féltem, hogy majd unni fogom, megint újra mindent végignézni, de Berlin olyan változatos, hogy most is egy teljesen új arcát mutatja.

Sajnos éppen az esősebbet, szerda óta ugyanis nem nagyon sütött ki a nap. Igen tudom, már én is unom, hogy állandóan ez a téma, de elképzelésetek sem lehet, hogy milyen, amikor nem áll el az eső, vagy ha igen, 20 perc múlva folytatja, és ebben az időben járjuk a várost, meg a nevezetességeket…. inkább aludni kéne a jó meleg, száraz hotelszobában. Jövő héttől 25 fok lesz… jupii :)

Néhány kép az elmúlt pár napunkról:

Brandenburger Tor

  

 

 Neptunbrunnen

Am Spreeufer bei Häckescher Markt

Technisches Museum

East Side Gallery 

Igen, magyar Trabant! Összefutottunk pár magyar sráccal, akik  itt árulják a pesten gyártott EREDETI berlini relikviákat (kitűző, darabka a berlini falból, hűtőmágnes) Nekünk magyaroknak ingyen volt a sapkás fotó és ajándékot is kaptunk... Külfödi turistának meg 10-50 euró... :) 

East Side Gallery

Reichstagskuppel ... hatodszor :) és még mindig nem gondolják, hogy terrorista lennék, mennyiszer kellene mennem? 10? 20? Annácska megcsináljuk?

Ma még egy potsdami kirándulás vár ránk, remélem csodás napsütéssel és azzal a kedves kis várossal, ahol legszívesebben majdani boldog nyugdíjas napjaimat tengetném. Ésss hétfőn reggel 8-kor uniform-ban, óriási lelkesedéssel belekezdünk a gyakorlatba. Én személy szerint két hétre előre kaptam meg a beosztásomat, így a következő két hétben a csütörtöki és a pénteki napom szabadnap, remélem majd később szombat-vasárnapot is kapok.

 Puszi Mindenkinek!

Akkor indulás!

Tervezgetés, készülődés, gondolkodás, pakolgatás, pihengetés, gondolkodás, pakolás!, idegeskedés, kapkodás, alvás. 

Elérkezett a nagy nap, ma délután repülünk Berlinbe. 2 hónap, megannyi élmény, és remélhetőleg egy csapadékban szegény, napocskában annál gazdagabb nyár vár ránk. 

Az elmúlt hetekben eléggé felgyorsultak az események, én mégsem vagyok képes időben nekiállni összepakolni. Mindig az utolsó utáni pillanatra marad a pakolás, és akkor meg persze gyorsan kapkodás a vége. Természetesen nem hátrány, ha (TIPP1!) az ember fia nem az indulás elötti nap realizálja, hogy a világ életében 56 cm magas Dénes névre hallgató bőröndje az évek során megnőtt 1,5 cm-t, és így már nem megfelelő az utazáshoz. Elképzelésem sincs, hogy hogyan történt... Szerettem Dénest. Ilyenkor persze jön a kétségbeesés, meg az idegeskedés, meg az 'énnemmegyeksehova,inkábbitthonmaradok' állapot. Azért sikerült megoldani a helyzetet, de Dénes most itthon marad... :(

Persze aggódtam is, hiszen semmi esélyét nem láttam annak, hogy a súlykorlátba én majd szépen beférek. 20 kg az 20 kg akárhogyan is mérjük. Amikor már úgymond készen volt a bőrönd, kb. este 11-kor (TIPP2!: Nem szabad késő este nekiállni,... nem szabad!) akkor megmértük mérlegen, és ügyesen 16-17 kg körül volt a súlya, szóval boldogan tuszmákoltam bele még egykét dolgot. Túl könnyen ment.. gyanúsan könnyen.

Tavaly alsóhangon 35-40 kilós bőrönddel mentem ki, igaz, hogy fél évre, igaz, hogy még naivan, sok nyári ruhával. Most azért ennél rutinosabban készültem, hát igen a "rutin, meg az évek", ahogyan drága történelem tanárom mondaná. :)

Nem volt piskóta a kézipoggyász-feladott poggyász-'éshovategyem a laptopot' szentháromságában sem megtalálni a megoldást. Esküszöm legközelebb időben nekiállok mindennek. :) Érdemes jól utánaolvasni annak is, hogy mit engednek felvinni a kézipoggyászban a repülőgépre, és mi az aminek inkább a feladott poggyászban a helye. Amiből fegyver, bomba, vagy egyéb dolog készíthető, esetleg szúrószerszám, kizárva. Folyadékot is ugye csak 100ml-es kiszerelésben, átlátszó tégelyben vihetünk fel a gépre. Habár ezekkel mind tisztában vagyok/voltam, azért még így is ügyeskedni kellett, hogy a körömreszelő meg a kontaktlencsefolyadék hova is kerüljön. De kész van, megcsináltuk. Csapatmunka volt. :))

2 hónap.

Remélem mindent bepakoltam. Amit nem, az itthon marad.

Repülőjegy, pénz, telefon, fényképező, töltő stb. 

Remélem jó lesz, és remélem, hogy tetszeni fog. 

Remélem mindent bepakoltam.

Augusztusban jövök haza.

Igyekszem sokszor írni, és sokat mesélni, mindenről.

Puszillak Titeket.

Újra!

Sziasztok!

Nem egészen egy éve köszöntem el Tőletek. Nem egészen egy éve mondtam/ írtam azt, hogy "Vége, elhagyom Berlint - remélhetőleg csak kis időre." Amikor kocsival elindultunk Berlinből rögtön hiányérzetem volt, tudtam, hogy nekem még dolgom van itt, vissza kell jönnöm ebbe a csodás városba.

Ha vannak őrangyalaim, akkor szorgosan dolgozgattak az elmúlt egy évben, hiszen valóra vált egy nagy álmom.

Megint ... Berlinben ... töltöm ... a ... nyarat.

Egy év sok idő, és hát rengeteg dolog történt velem ez idő alatt. Megirtam a szakdolgozatomat és lediplomáztam. Elvégeztem egy OKJ-s képzést és Utazásügyintéző, -szervező lettem. Dolgoztam álmaim leendő munkahelyén, és ma pedig csodásan sikerült a Geográfus MSc. felvételim is. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az Athéné Szakközépiskola, ahol az OKJ-s képzést végeztem, egy olyan partnerkapcsolattal rendelkezik, mely során a náluk tanuló/végzett diákok egy Leonardo da Vinci nevével fémjelzett ösztöndíjprogram keretében 2 hónap szakmai gyakorlatot tölthetnek kinn egy külföldi országban, ahol szállodákban/ utazási irodákban próbálhatják ki tudásukat. Erről a két hónapos gyakorlatről pedig a program végén egy Europass bizonyítványt is kapnak, mely a későbbi munkahelyeken kiváló ajánlónak számít.

Az iskola 13 éve pályázza/szervezi meg ezt a programot diákjai számára. Idén 21 gyakornok tölti a nyarat Írország, Törökország és Németország szállodáiban. A mi esetünkben Berlinben, az art'otel szállodalánc egyes szállodáiban.

Amikor először hallottam a lehetőségről, már biztos voltam benne, hogy jelentkezni fogok, igaz akkor még Írország - amitől a 0-24-es esőzések vették el a kedvem -, és a török tengerparti nyár - amitől pedig a török körülmények tántorítottak el - lebegett a szemeim előtt. Persze ott volt Németország - Berlin is, de úgy gondoltam, "ott már jártam, azt már láttam", most megnéznék valami mást is. Végül persze győzött a szeretet és a világbéke, a jelentkezési papírra Németország mellé az 1.-es sorszám került :)

Innentől beindultak az események. Komoly kiválasztási folyamat, német nyelvű állásinterjú várt ránk a külföldi HR-s igazgató előtt, és a sok jelentkezőből 4 társammal együtt minket választottak ki, hogy két hónapig kinn dolgozhassunk az art'otel szállodák egyikében.

Így jutottunk el idáig, június 18.-ig, amikor is döglesztő 40°C-ban, limonádéval és felrakott lábakkal mesélek nektek egy újabb kaland kezdetéről... egy olyan kalandéról, amilyet még álmaimban sem képzelhettem korábban. 

Egy hét múlva felszállás, a protokoll a szokásos. Búcsúzás, pakolás, bulizás, búcsúzás, utolsó munkanap, búcsúzás, búcsúzás, búcsúzás... és Berlin.

Addig is Schönen Abend und eine Gute Nacht :)