Valahogy ez a mondat jellemzi legjobban a napokat.
Tegnap megszakadtam a munkában. rengetegen voltak a szállodában és nagyon sok dolgunk volt. Kellett nekem viccelődni azzal, hogy "előléptettek", megkaptam rendesen. Mivel tényleg gyorsan megtanultam a feladatokat, (ágyakat rendbetenni, ágyneműket-törölközőket feltölteni, fürdőszobát rendberakni) hétfőn teljesen egyedül csináltam mindent, 3 elutazó (ahonnan a vendégek végleg elmennek, teljesen ki kell takarítani a szobát, és mindent rendbetenni) és 5 maradó (ahol a vendégek maradnak, így csak új törölközőket kell bekészíteni illetve az ágyat rendbetenni) szobát kaptam, és ezeket eddig mindig párban csináltuk, és nagyon gyorsan végeztünk is velük.
Na hát így egyedül szerintem az összes létező magyar káromkodást kipróbáltam (persze vagányan, mert senki sem érti :) De végülis még így is korábban végeztem a dolgommal, és délután 3-kor megint Feierabend. :)
Tegyük hozzá viszont, hogy olyan kedvesen mosolyog mindenki, hogy egy-egy szembejövő vigyorgó kolléga vagy vendég láttán az ember elfelejt minden rosszat, és csak eszébe jut, hogy hol is van, és mit csinál, és hogy ez így milyen jó!
Ma pedig a szöges ellentéte mindennek. Reggel már rögtön azzal kezdte a drága fönökünk, hogy ma nagyon-nagyon lassan csináljuk az Unterhaltung-ot, mert nem sok dolgunk lesz, és lehetőleg ne végezzünk 11-kor a 16:30 helyett. :) Az Unterhaltung után 17 maradó szobát kaptunk hárman... viszont a pár szobában még harminc méter mélyen aludtak az emberek, és rekedt hangon kiabálták ki, hogy "Bitte nicht stören!", azaz, "Kérem ne zavarjanak!", ilyenkor pedig hagyjuk őket aludni szépen. Tekintve, a hihetetlen gyorsaságunkat délben majdnem mindennel készen voltunk, így picit be kellett lassítani, ekkor következtek a dupla Kaffeepause-k és a pihenők.
Imádtam, hogy nyugis volt, nem pörögtünk, szépen lassan csináltunk mindent, közben sütütt a nap, csodás volt. :)
Délután beszélgettem a Hausdame-val, kérdezősködött, hogy hogy érzem magam, hogy tetszik a gyakorlat, és hogy tervezem-e hogy hotelben dolgozom majd a későbbiekben. Aranyos volt, (bár nagyon töri a németet, és nehezen értem), de jó volt vele végre beszélgetni, mindig kicsit távolságtartónak éreztem.
Délután 3-kor pedig elzavart minket, hogy full-full megcsináltunk mindent, és hogy tünés 'Bis morgen", azaz "Holnapig" (Nekem meg szabadnapom lesz, bibibi :))
A tegnapi mélypontot persze rossz volt, de este hajókázni mentünk a magyar csapattal, és ez minden bánatomat elfelejtette. :) Kiss Annának meg a tavaly birgádnak írom, hogy csak 10 euró volt a Schiffrundfahrt, amivel egy egyórás hajóút keretében Kelet- és Nyugat-Berlin legérdekesebb nevezetességei mellett haladtunk el, és közben részletes infókat hallhattunk (angolul és németül) a különböző látnivalókról, épületekről.
A csapat egy része megbánta, hogy erre költötte el ezt a 10 eurót, én szívem szerint még párszor felülnék egy ilyen hajóra (remélem fogok is), mert csodás érzés, amikor tűző napsütésben a hajadbakap a szél, vagányan könyökölsz az emeletes hajó fedélzetén, és a hidak alatt elhaladva mindenki titeket fotóz a hidról. (Jó persze szeles, esős, csúnya időben ez sem akkora buli, ezért is hagytuk ki az első "kulturális hétből", viszont most bepótoltuk, és felejthetetlen volt.)
"Tanárnővel", vagyis Katival, akivel az elmúlt két hétben esténként (nem sört, ááá nem, hanem) vizet ittunk! :)
Kati kisfia, Bubu pedig nagyon vagány kapítány volt a hajón, alig tudtuk befogni egy ilyen címlapfotóra. :)
Háttérben a Reichstag, és a lassan lemenő nap. :)
Holnap szabadnap, csütörtökön megint dolgozom, pénteken megint szabadnap, aztán 7 napig folyamatosan dolgozom... de meleg van, és Berlinben vagyok, és minden tökéletes.
Hiányoztok otthoniak, legyetek rosszak helyettem is!
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése