Megvolt az első munkanapom! Reggel jelentkeztem az irodában
a Hausdame-nál, aki a mai napom felügyeli a Housekeeping munkáját, és tőle
megkaptam az egyenruhámat, majd később a névtáblámat is. Most már teljesen
beleillek a munkakörnyezetbe, és a többi dolgozó sem néz rám annyira furcsán,
mint eddig mikor a konyhában mászkáltam civilben, és fogalmuk sem volt, hogy ki vagyok.
A munkaidőm 8-tól délután fél 5-ig tartott, beleszámítva egy
félórás ebédszünetet. Reggel 8-kor a mellém beosztott Beata-val is találkoztam,
ő segített mindenben, megmutatta, hogy mit hol találok, és elmondta az
Unterhaltung-ot, mely alapján rendbe kell rakni a hotelszobákat és az épületet.
Kipróbáltam például az irapi pórszívót, úristen fantasztikus, komolyan az
otthoni R2D2 ehhez képest kutyafüle. Imádni fogom a pórszívózást. :)
Beata egyébként lengyel, ezért tökéletesen el tudunk
kommunikálni németül, ha meg valami nem jut eszünkbe, az összecsengő szláv
szavakból vagy kitalálom, hogy mit akar, vagy marad az activity…, mégis jobban
megértem, mint az echte német kollégákat, hihetetlen, hogy milyen csúnyán, és
hadarva lehet beszélni németül.
Napközben ellenőriznünk kellett a lobby-t, ügyelni a rendre,
ha valami esetleg koszos, azt tisztítani. A
hotelben egy takarítócég dolgozik, így alapvetően ők tisztítják a szobákat, a
Housekeeping feladata nekik segíteni. Feltöltöttük a hiányzó törölközőket a szobákban,
a fittness teremben, és a vendégek kéréseinek is igyekeztünk rögtön eleget
tenni. Nem mondom melós volt, de hipp-hopp elment az idő. Fél 12-kor ebédeltünk
a személyzeti konyhán, majd folytattuk tovább, és fél 4-kor már minden aznapra
ránkbízott feladattal végeztünk. Ilyenkor jobb esetben Feierabend (szabad-este,
azaz munkaidő vége) van, de közben akadhatnak még feladatok, így végül
16:00-kor végeztünk.
Beata megnyugtatott, hogy ma könnyű napunk volt, ennél csak
rosszabbra számítsak, de őszintén szólva nagyon élveztem, ment a pörgés egész
nap. Mindenki baromi kedves, teli szájjal mosolyognak rám, és sokan
kérdezősködnek is, hogy mit csinálok, miért jöttem ide a hotelbe.
Megismerkedtem a görög pincérsráccal, akiről mindenki azt
mondja, hogy a csapat legőrültebb tagja, a ghánai konyhai segítővel, valamint
még 2 szakáccsal. Apukám azt mondta, hogy a „szakácsokkal legyél jóban, akkor
nem lehet baj” Igaza lehet. :) Ma Sefika, a török szakácsnő is szó nélkül csinálta nekem a
finomságokat délután. Csodás répalevest és wurst-ot kaptam, tényleg úgy néz ki,
hogy nem fogok éhen halni. :)
Este még (tekintettel a 25 fokos elképesztően hihetetlen
hőségre) elindultunk, hogy egy laza séta
a Warschaueren, egy-két sör, meg egy Open-Air Film a Reichstag történetéről
tökéletes befejezése lesz a napnak. A Brandenburgi kapunál már gyűltek a
felhők, szerencsére be tudtunk húzódni az itéletidő elől, de nem nagyon akart
elállni, így lemondtunk a filmezésről.
Még most is esik, katasztrófa. Ez az 5. napom itt, és eddig
minden nap esett. (Szeretnélek emlékeztetni drága Berlinem, hogy csak azért
jöttem ide, mert Írországban évi 320 napot esik az eső, ne hozz rám szégyent,
szedd össze magad!!!)
Holnap új nap, reggel 8-kor kezdek. Lassan megismerek
mindenkit, érdekes nagyon soka külföldi,
eddig talán 2 németen kívül franciák, görögök, brittek, spanyolok, afrikaiak és
persze ázsiaiak is dolgoznak a hotelben, richtig multikulti. :)
Bis bald.
Eszti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése