azaz Szombat este ... otthon.
(Ilyesmit a legrosszab rémálmaimban sem gondoltam, hogy Berlinben ... a szombat estét ... otthon töltöm.)
De hát holnap munkanap, dolgozom, így sajnos a megszokott bulizás egyre inkább háttérbe szorul. Lehet hogy jó ez így? :) (Azért amikor a hotelablakból kinézve éppen szórakozni induló fiatalokat látok a kedvenc sörömmel a kezükben, megszakad a szívem... hiányzik az Erasmus...)
A héten két szabadnapom volt, de sajnos külön-külön (szerda és péntek) és úgy ment el mindkettő, mintha nem is lett volna. Nem érzem annyira kipihentnek magam, mint szeretném, de jókedvemet ez sem szegheti. A munka egyre jobb, egyre komolyabb feladatokat bíznak rám, elégedettek velem. Többnyire reggel 8-kor kezdek, most hétvégén viszont 9-re kell mennem. Elvileg azért, mert később, délután 4-5 körül lesz majd rám szükség. Na most ehhez képest megint hoztam a formámat, és szokásosan délután 3-kor mindennel végeztem. Sőt a pincérfiúk kérésére, mivel még volt időm bőven, felporszívóztam az étteremben.
Imádok porszívózni, itt olyan király gépek vannak (najó van amelyik siralmas állapotban van), hogy tényleg könnyű velük dolgozni. "Jürgen", a recepción lévő porszívó igazi hű társam, sosem hagy cserben, és minden nap randizunk :):)
A hét eseményeire a pontot az tette fel, hogy csütörtök este behívtak az irodába, nagy csend, aggódó arcok... Már kezdtem megijedni. Az aznapi supervisior közölte, hogy sajnos túlfoglalták a szállodát, és most így +2 főnk van. Én meg egy sofőr, aki egy spanyol csoporttal jött....
Kilakoltattak...
Itt lefagytam. Felkészítettek, hogy majd költözködnöm kell, és hogy majd át kell pakolnom néha, ha úgy alakul, de az a MAJD mindig olyan távolinak, ismeretlennekk tűnt. :)
Így a munkaidőm végén, gyors pakolás, a szobámat ki kellett takarítanom csili-vilire, és mindne cuccommal menjek ahová akarok. Persze jöttek a lehetőségek:
- Kudamm, menő bevásárló utca, de talán éjszakára mégsem...
- Konferencia-terem, előnye, hogy van net, ellentétben a szobámmal, viszont se egy ágy se egy fürdő, maradna a padló
- Pauline, a francia gyakornoklány franciaágyának egyik fele (tudom, hogy legtöbben ezt választottátok volna:)
- Alternatív Eszti-féle megoldás: Napközben a városban, a cuccaim Pauline-nál, aludni pedig átmentem egy másik hotelbe, ahol Anett végzi a gyakorlatát. Nagyon aranyos volt, hogy befogadott. :) Így alig zavartam őket, én is pihentem, csak a cuccaim voltam ezerfelé. Sohatöbbet. (Előre ijesztgetnek egyesek, hogy ez lesz minden héten...)
Napközben elment a csoport, visszaköltözhettem a szobámba. Nyugi van.
Ma pedig mindezek mellett Miriam, a Hausdame, aki közvetlen főnököm, megkérdezte, hogy nem bánnám-e, ha jövő héten két napot beosztana engem Hausdame-nak, hogy kvázi én legyek a "főnök" és megtanuljam milyen feladatokat kell Hausdame-ként elvégezni. Megdicsért, nagyon elégedett velem, és mondta, hogy nagyon gyorsan tanulok, ezért szeretné, ha kipróbálnám. Persze segít mindenben, sőt remélem én csak a félig-háttérben fogok figyelni a beosztás elkészítésénél, meg a takarító személyzet eligazításánál.
Mindenesetre nagyon meglepett, és persze nagyon örülök neki. Tényleg megismerek mindent, és ez baromi nagy tapasztalat lesz a későbbiekben.
Szóval kedden-szerdán én leszek a főnök a Housekeepingen! :) Ez egyébként nem is olyan jó dolog, hiszen óriási felelőséggel jár. Az elmúlt hetekben nagyon sokszor ellenőriztem szobákat a takarítók után, és már akkor is rettegtem. Ha nem veszek észre valami hibát, koszos ágyneműt, foltos tükröt, és "tisztának" itélem a szobát, később a vendég panasza esetén engem vesznek elő, én leszek a hibás. Rajtam a felelősség. Hausdameként ez az egész sokszorozódik. Félek is, de ez olyan jó félelem. :)
Kaptam Miriamtól egy csomó papírt, amit át kell olvasnom a Hausdame teendőkről még kedd előtt. Aranyos volt, azt mondta, hogyha akarom fordítsam le magyarra. :):) Na majd meglátjuk :)
Ma napközben pár Bleiber, azaz maradó szobát kellett rendbe raknom. Ez már lassan rutinmunka, szeretem is. Viszont a vendégek sokáig alszanak, pihengetnek, a lényeg, hogy benn vannak a szobában. A 304-es szobába kopogtattam, mikor egy fiatalember kinézett, hogy "Jajj mindjárt megyek reggelizni, 5 perc és jöhet!", fél órával később megint kopogtam, megint kinézett, hogy "Bocsánat, bocsánat, jöjjön nyugodtan, megyek is rögtön!", majd kettőt fordul és a kezembe nyomott egy 10 eurós bankjegyet, azzal, hogy: "Danke!" és kiment a szobából.
...
ÚRISTEN!!! Láttam már 1,2 eurós borravalót a szobákban (persze sosem nekem volt kirakva, hanem a takarítónak), a srácok mondták, hogy ők láttak már többször 5 eurót is, sőt hallottam olyanokról (itt már megkérdőjelezhető a történet valós mivolta ) akik hallottak már ennél nagyobb borravalóról is. Na de ez, úristen! :):) Hát én olyan gyönyörűen rendberaktam azt a szobát, mint még soha!
Egyébként mesélték a többiek, hogy az elutazó vendégeknél gyakori, hogy a szobákban hagynak borravalót, de eddig nem nagyon láttam, csak ritkán, akkor sem nagy összeget. Szóval így indult a délelőttöm, végződött a hetem! :)
Holnap még egy, remélem "laza" munkanap, és indul a hét előről! De nem siettetem, mert már most félek, milyen rossz lesz a végén. Túl gyorsan megy az idő.
Puszi haza! Remélem meleg van és napsütés (most itt is:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése