Hosszú műszakon vagyok túl. Múlt hét szombat óta 8 napja dolgoztam, ez nem csak testileg, de már szellemileg is kimerítő volt. Ebből 2 napig Hausdame voltam, két nap reggel pedig az étteremben segítettem, szóval nagyon sokrétően teltek a napok. :) Mindezt azért mert a kiscsaládom eljön meglátogatni, és hogy minél több időt tölthessek velük, elcseréltem az egyik szabadnapomat szombatról.
Pénteken és szombaton közel 250 embert reggeliztettünk az étteremben. A reggeli minden nap 6:30-tól 11-ig tart, ezek az arany bogárkák pedig természetesen mind egyszerre 7-től 8-ig szerettek volna reggelizni. A Spanyolországból érkező Europamundo csoportoknak komoly hírük van, mindenki retteg az érkezésükkor. Az étteremben előre +2 fővel készülnek, a szobákhoz is minden takarítóra szükség van, mert koszosak, büdösek, iszonyatok kupit csinálnak már egy éjszaka alatt és mindent felesznek a reggelinél.
Így péntek reggel jelentkeztem a konyhán eligazításra, akkor még teli vigyorral mondtam, hogy "Morgen!".
Hát nagyon örültek nekem, két másodperc múlva kezembe nyomtak egy tálcát teli tiszta evőeszközökkel és szalvétákkal, hogy terítsem meg a tiszta asztalokat. És innentől kezdve 2 órán keresztűl pörgés! Folyamatosan tálcákkal rohangáltunk, a koszos tányérokat a srácok cipelték, olykor viszont a vendégek szólítottak le, hogy kávéra, plusz csészére, esetleg cukorra-tejre van szükségük.
Kemény volt. Nagyon. Nem álltam meg egy percre sem. A vendégek már sorban álltak, mert nem volt üres asztal, volt akit a konferenciateremben ültettünk le. De sikerült minden, ÉS nem törtem össze semmit, jó bevallom volt pár elburuló pohár meg bögre, illetve majdnem dobtam egy hátraszaltót a konyhában kiömlött narancslétől :) Szó szerint. De nem tört el semmi, és mindenki megúszta a reggelt zúzódások és nyílt sebek nélkül. :) Sőt a pincérfiúk a végén odajöttek hozzám, hogy nagyon ügyes voltam, és ahhoz képest, hogy ez az első napom volt, le a kalappal. :) Jól esett, ők mindig kedvesek hozzám, bírom őket, sokat hülyülünk a közös ebédeknél. :)
Utána napközben a Housekeepingen voltam, szoba-ellenőrzés, a megszokott módon. Már kisujjból megy minden. De meglett a böjtje, hogy odatettem magam a étteremben, délután szóltak, hogy ügyi voltam, és kéne megint segíteni, és bennem bíznak, ezért szombat reggel is a konyhán kezdtem a napot reggel 7-kor.
Mondjuk nagy előnye ennek, hogy korábban, már 2- fél 3-körül végeztem ezeken a napokon, így utána kimentem napozni a közeli Tiergartenbe.
Szombaton egyébként visszafogottabb volt a spanyol csoport, és már tanulva az előző napi sorbanállásból több turnusban jöttek enni, szóval nem volt akkora tömeg egyszerre. Ennek örömére Esztikének sikerült összetörni egy poharat. :)))) Próbáltam elsunnyogni, persze nem lehetett, sőt mondták a többiek, hogy nyugi, van ilyen, és a sarokban lévő ládára mutattak, tele volt törött, repedt tányérakkal és bögrékkel. Büszkén belehelyeztem az én első törött poharamat is. :)
A vendégek nyugisak voltak, és kedvesen szóltak az emberhez (ez sajnos nem mindig jellemző). Nagyon kis kedves volt egy család, ahol a piciknek többször is kellett vinnem új bögrét, tányérat, sőt még egyszer a tea is kiborult náluk. Mikor pakoltuk el az asztalukat, 3 euró borravaló ott virult a váza mellett. :) Hát 3 centivel magasabb lettem hirtelen, rögtön a második napomon borrvalót kaptam az étteremben is. Ha így folytatom nyitok otthon egy szállodát... menne az üzlet szerintem. :)
Aztán a 8 nap hajtás után vasárnap jött a megváltás. Feiertag, endlich!
Kellően rápihentem a szabadnapra egy szombat esti bulizással, amit a hotelben kezdtünk a francia gyakornoklány, Pauline-nal és az ő francia barátaival, majd egy kocsmában hajnali 2-ig biliárdozás és csócsózás közben megállapítottuk, hogy a magyar lányok jobban csócsóznak, mint a franciák, és utána reggel 6-ig a Kudam egyik menő klubjában a Q-Berlin-ben buliztunk tovább... :)
Szerencsére onnan már csak 5 perc sétára van a hotel, így reggel gyorsan hazaértünk. A hotelbe érve viszont a recepción teli szájjal röhögtek a srácok, hogy most kell hazajönni a bulizásból ejnye. :) Én pedig mentem aludni, kemény 4-5 órát, mert nagy terveim voltam vasárnapra, nagyon nagy terveim! :)
Már hetekkel ezelőtt elterveztem, hogy vasárnap, ha szabadnapom lesz, akkor kimegyek a Mauerparkba, ahol vasárnaponként Flohmarkt-ot (Bolhapiacot) tartanak. Erről tavaly már meséltem kicsit. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy használt cuccok és kacatok mindenhol. Egy külön kis világ, zenészekkel, kézművesekkel, török kajaárusokkal és sok-sok bolhapiacos áruval. Tavaly óta csak nagyobb és jobb lett.
Mindenhol tömeg (ez mondjuk nem volt annyira jó), napsütés, jobbról egy gitározó srác, balról egy vagány szőke csaj énekelt. Aztán bemész a sorok közé, és elveszel a vásárban, mindenhonnan finom fűszeres illatok, csillogó fények, és kiabáló árusok vesznek körül. Az evőeszközből készült ékszerek, a Berlin-es szuvenircuccok, a bútorok, táskák, cipők forgatagában az ember mindent megtalál, amit szeretne.
Csak nézelődtem, egy radlerrel a kezemben jártam a sorokat, mikor egy török néninél megpillantottam egy szép pénztárcát, rámosolyogtam, gondoltam a biztos mond valami eszméletlen összeget, de mikor rákérdeztem az árára, 1 eurót mondott. :) Így lett kék pénztárcám.
Aztán tovább sétálgattam, 30 fok volt, égett a bőröm. Délután még stranda szerettem volna menni, de persze naptejet nem tettem el....... Gondoltam itt vagyok egy bolhapiacon, valakinél csak van naptej, így a nézelődés közben figyeltem hátha tudok kérni valakitől egy picit az orromra.
Egyszer csak az egyik árus asztalán pedig megpillantottam 3 doboz bontatlan naptejet, hát nem hittem el!!! :) Mekkora királyság már, na gyorsan lealkudtam a 2 euróról 1,5-re és irány a strand. :)
Ezért imádom ezt a várost, minden működik, és pont úgy ahogy annak működni kell!
Tavaly Wannsee-n voltunk egyszer strandolni (amikor egyszer véletlenül meleg volt :)), most viszont szerettem volna felfedezni valami más helyet is. Olvastam, hogy a Tegel-i reptér közelében is van egy strand a Tegeler See partján, így hosszas keresgélés, kérdezősködés után útnak indultam. Előre megnéztem, hogy melyik metróval, melyik busszal kell majd mennem. A metró végállomása a tó keleti oldalán van, de ott mély a víz, hajókikötő van, és a strand a nyugati oldalon található. Én meg azt gondoltam (akkor még), hogy megspórolom a 20 perces buszutat+20 perc sétát és lemegyek a tó nyugati partjára, biztos be tudok menni ott is a vízbe.... 1 órás keringés lett az eredménye ERDŐBEN. :)
Mentem, mentem, majd egy idő után láttam, hogy itt nem lesz olyan partszakasz, ahol be tudok ugrani fürdeni, de sabaj akkor keressük meg a busz megállóját, ami a tó körül halad. Olyan erdőkben jártam, hogy ihajj, nem is gondoltam, hogy ilyen is van Berlinben. Még mókust meg rókát is láttam a nagy túra alatt, ami nem lett volna ilyen rossz térképpel vagy iránytűvel mondjuk. Szerencsére egyszer csak kilyukadtam egy fogadónál, ahol a néni megnyugtatott, hogy teljesen rossz helyen vagyok, de ha erre meg erre indulok, akkor 20-30 perc múlva odaérhetek a buszmegállóhoz...
Hát tényleg volt annyi, de szép helyeken jártam, és végül tényleg megtaláltam a buszmegállót, amivel pár perc alatt odaértem a Strandhoz, igaz ott még 20 percet sétálni kellett a bejárathoz, de ekkor már hajthatatlanul vizet, tűzforró homokot és napozást akartam minden mennyiségben. :)
A strand egyébként csodásan nézett ki, homokos partszakasz volt, és a vízben csúszdák meg ugródeszkák is voltak. Teljesen korrekt öltöző, zuhanyzó, és zárható!! öltözőszekrények voltak, meg is voltam lepődve, itt a világ végén, de egyébként Berlinben az összes strandot egy bizonyos Strandesamt üzemeltet, így megfelelő keretek között működik minden. A felnőtt 4,5, a diákjegy pedig 2,8 euró volt (természetesen bepróbálkoztam az ELTÉ-s -már nem érvényes- diákommal, azt se tudták eszik-e vagy isszák, de megkaptam a kedvezményt!)
A strand tele volt, vasárnap lévén rengeteg család, sok fiatal, de ettől függetlenül nem volt zsúfolt, én pont találtam is magamnak egy ilyen kis csinos napozós -árnyékos napágyas fülkét, amiben elfértek a cuccaim. A víz szuper volt, kellemes, bár egykét gyereket jól felpofoztam volna olykor, mert tényleg poén a másiknak a szemébe fröcskölni a vizet, az meg utána imádkozhat, hogy a kontaktlencséje ne a vízfenéken végezze. :) De ettől függetlenül imádtam minden percét. Döglődtem a napon, égettem a testem, NAPTEJJEL, és barnultam, és pihentem, és fürödtem. :)
Fantasztikus nap volt, és bár csak egy szabadnapom volt, kellően odatette magát :) Most pedig csak péntekig kell várnom, 3 szabadnapom is lesz, mert érkezik egy kis hazai, egy anyu meg egy Janó, és alig várom már őket, mert nagyon hiányoznak. :):)
Hazamenni viszont nagyon nem akarok, (akinek nagyon hiányzom ő ezt most ne olvassa :):)), de imádom a munkám, a gyakorlatot, az embereket, a várost, és nem akarom, hogy lassan 26 nap múlva vége legyen...:(
Puszi Nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése