Csodás
két napon vagyok túl. Kedden és szerdán Hausdame voltam, a hotel Housekeeping
részlegének vezetője. A rendes Hausdame,
Miriam szerette volna megmutatni nekem, hogyan is működnek a dolgok, mire kell
figyelni egy ilyen nagy szálloda épületének és szobáinak takarításakor. Miriam
félig kubai, így szerintem förtelmesen beszéli a németet, alapvetően alig
értem, amit mond… most két napig hallgattam, sőt értenem kellett mindent.
Már
előre féltem, hogy majd magyaráz, magyaráz, én meg mint borjú az újkapura. :) Na ezt elkerülendő megkértem Beata-t, a lengyel szobalányt, hogy előtte délután
magyarázzon el mindent, így egy lépéssel előbbre leszek. :)
Kedden
reggel 7-re mentem az irodába, Miriam már boldogan várt, hogy na uccu neki.
Hozta a papírokat az elutazó és a foglalt szobák adataival és nekiültünk a
munkának.
Először
a szálloda online rendszeréből lekértük az elutazó vendégek szobáit, majd
megnéztük, hogy azon a napon hány takarító dolgozik, és melyik emeletre kit
tudunk beosztani. A szobalányok/fiúk között nagyjából egyenlően kell elosztani
a szobákat, ami egyébként nem is olyan könnyű feladat. Hosszas számolgatás után
kijött, hogy minden szobalány 7 elutazó és 10 maradó szobát kap, valamint a
másik két gyakornok lány is kap 25 maradó szobát.
Ezután
minden szobalánynak/fiúnak egyenként kell elkészíteni a beosztását, azaz, hogy
melyik emeleten, melyik szobákat kell rendbe tenniük. Na itt jönnek a gondok,
mert ha az 5.-en csak 4 elutazó szoba van, a 6.-on meg 10, akkor megy a
mászkálás, meg a „barominehéz és aliglehetmegmozdítani” takarító kocsik
hurcolása.
Lekűzdöttük
az akadályokat, mindenkit beosztottunk, ezután minden szobalánynak/fiúnak
kinyomtatjuk a szobákat tartalmazó listát, plusz az egyéb elintéznivalókat is
felírjuk. Például több szobába is szoktak extra ágyat betenni, valamint a VIP
vendégek számára fürdőköpenyt, szépségápolási szereket kell a szobába
bekészíteni. A
emeletek mesterkulcsait és a beosztást 8:30-kor adjuk át a
szobalányoknak/fiúknak a Personalraum-ban, és függönyt fel! Indulhat a show!
Az
online rendszerből folyamatosan kell lekérdezni, hogy melyik szobából csekkoltak
már ki a vendégek, hiszen először csak ezeket a szobákat tudják takarítani a
szobalányok. Ezeket a szobaszámokat pedig napközben mindig mondani kell nekik,
szóval sokat szaladgáltam. Hivatalosan 12:00-ig kell kijelentkezni, persze van
lehetőség late-check out-ra, de erről előre értesülünk. Itt teljes
ágyneműcsere, új törölközők, teljes takarítás szükséges, ezzel 14:00-ig végezni
kell, hiszen az új vendégek ekkortól csekkolhatnak be. A maradó szobák esetében
nincs ennyi feladat, viszont a vendégek hajlamosak délután 2-ig aludni,
és „Bitte nicht stören”-nel elzavarni az embert…
Amikor
nagyjából beáll a nyugalom és minden rendben működik, akkor az alkotó pihen,
vagyis csak leül meginni egy kávét, mert van még munka bőven. :)
A
kitakarított szobákat nekünk kell ellenőrizni, vagyis „fehér kesztyűben”
végigmegyünk és megnézzük, hogy poros maradt-e a polc. Figyelni kell mindenre,
mert elképzelhető, hogy a szobalányok figyelmét elkerülte valami. Az ágyaknak
megadott rend szerint kell kinézni, a lepedő csak úgy állhat, vagyis fekhet,
ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Az ágyon és a padlón sem lehet
hajszál, és persze semmi sem lehet poros, foltos. Új törölközőket, kozmetikai
cuccokat kell bekészíteni. Ezért minden
szobát nagyítóval átfésülünk, és ha valami nem megfelelő, vagy hiányzik, akkor
szólunk a szobalányoknak, hogy pótolják, rosszabb esetben csinálják meg újra.
Korábban
már elég sokszor ellenőriztem szobákat, szóval ez a része nem volt újdonság,
mégis nagyon féltem, hogy nehogy valamit elrontsak, vagy ne vegyek észre.
Miriammal egyébként egész nap „beszélgettünk”, ő beszélt én meg bólogattam.
Najó volt, hogy kérdezett pár dolgot és volt olyan is hogy válaszoltam. De
például elmesélte, hogy apukája kubai, kérdezett a családomról, és folyamatosan
megdicsért, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen jól fog nekem ez menni.
Amint szóba került, hogy augusztus végén megyek haza, nagy sajnálkozások
közepette viccesen megkérdezte, hogy nem szeretnék-e itt maradni a hotelben és
egy Ausbildung-ot csinálni később náluk? :)) Viccesen
visszamosolyogtam és nem mondtam semmit.
Persze
egész nap megy a pörgés, a recepcióra folyamatosan érkeznek be a hívások a
vendégektől, hogy a 116-osban rossz a zuhany, a 202-ben túl hideg van és nem
működik a klima. Közben egy vendég úgy dönt, hogy egy nappal korábban utazik
haza, vagy éppen szeretne egy másik párnát, mert a mostani kényelmetlen. Ezeket
a cetliket percenként kaptam az asztalomra… ezeket természetesen rögtön intézni
kellett.
A
nap végén, mikor a takarítók végeztek, ellenőrizzük a maradék szobát,
összegyűjtjük a kulcsokat, a szobalányok beosztása alapján ki kell számolnunk,
hogy mennyit dolgoztak, ők ez alapján kapnak majd fizetést. Valamint a tiszta
ágyneműket és törölközőket kell átvennünk a tisztító cégtől és mindent rögzíteni
az online rendszerben.
Ügyesek
voltunk, délután fél 3-kor már zuhanyoztam, és mivel fantasztikus napsütés
volt, ezért a délután többi részét a Tiergartenben töltöttem egy törölközőn, a
napon égettem magam és egy hűs Berlinerrel enyhítettem a napszúrás jeleit. :)
Szerdán
ugyanezt a protokollt csináltuk végig, azzal a különbséggel, hogy most mindent
egyedül csináltam. Miriam csak ott ült mellettem, tolta a kávét meg a
croissant. Napközben megint ellenőrzés, napvégén zárás. Ment minden, mint a
karikacsapás.
Megköszöntem
Miriamnak ezt a két napot, nagyon jól éreztem magam és baromi érdekes volt ez
az egész. Ő is megköszönte nekem, nagyon pozitívan csalódott, ezért arra
gondolt, hogy augusztusban (amikor már a Food&Beverage részlegen
dolgozom maj), amikor ő szabadságon lesz, újra beoszt majd Hausdame-nak, mert
nyugodt szívvel meri rámbízni a házat. :)
Számomra
ennél nagyobb elismerés nem is kell.
Ma
visszatértem a földi haladók közé, és az Unterhaltung mellett maradó szobákat
tettünk rendbe, meg a szokásos dolgok. Egy fél órán keresztül például a ma
érkező spanyol „nem beszél sem angolul-sem németül” csoportnak nyitottam ki a
szobaajtókat, mert nem tudták használni a chippeket. Sosem unalmas ez a munka,
minden nap más kihívás van. :)
Csodás
meleg van, kemény 28 fok. Ma a munkaidő után full fáradtan, és nyűgösen
elindultam futni. A szálloda bejáratáig jutottam, 40 fok volt kint, legalábbis
annyinak tűnt. Égetett a napocska, ami csodálatos, de nem edzéshez való, így
bepróbálkoztam a recepción, hogy ha már itt ez a szuper kis légkondicionált
konditerem az alagsorban a vendégek számára, nem használhatnám-e én is. Dehogynem :)
Szuper
gépek vannak, a futógépen beépített POLAR pulzusérzékelő van, így a pulzusmérőm
értékét is mutatta rendesen. Két nagyképernyős tévé is van, meg kellemes 18-20
fok. Fél órát futottam a futógépen, ennek a felét emelkedőn, majd 20 perc az
ellipszis tréneren és még egy kis súlyzós edzés is belefért. Kellemesen
elfáradtam, utána jöhetett a finom vacsi, csirkemell-saláta változatban :)
Jajj és a legnagyobb hír, hogy valami csoda folytán NÉHA van
internet a szobámban. Igaz, hogy csak a sarokban, csak szorosan a fal mellett,
csak 20 centivel a matrac felett, de van, néha. :) Legalábbis tegnap
tudtam beszélni skype-on a családommal, amire sajnos eddig alig volt
lehetőségem.
Holnap új kaland. Érkezett egy spanyol csoport, hírhedt
nevükön „Europamundo-sok”, akik óriási mocskot csinálnak, és felesznek mindent
az étteremben. Eddig csak egszer láttam őket múlt héten. Miattuk kellett
kiköltöznöm a szobámból, pontosabban a sofőrjük miatt.
És holnap reggel, mivel ezek tényleg mindent megesznek, az
étteremben pedig nincs elég ember, ezért ott kell segítenem, szóval 7-re
megyek a konyhára, és még fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni. Holnap
kiderül.
Puszi Nektek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése