Je suis le chef

Bakancslista #113: Vezess egyedül egy éttermi konyhát, 150 vendéggel: ✓

Bizony, bizony, ez is megvolt, méghozzá nem is akárhogy. Mondjuk azért nem kicsi gyomorgörccsel keltem fel szombat reggel… de azért kellő magabiztossággal sikerült elvánszorognom a konyháig. Volt egy puskám, amit Brian, a brit szakács írt nekem segítségként. Így kezdődött:

1. Sütőt, grillezőt, melegítőt bekapcsolni ✓
2. Brötchen-eket (zsemléket) sütni 180° 10 percig ✓
3. A raktár hűtőjéből kipakolni a szükséges dolgokat: grillezett paradicsom, burgonyapogácsa, gomba

És itt kaptam szívrohamot. Ugyanis amikor bementem a raktárba és kinyitottam az óriási hűtőkamrát (ahol MINDENT! tartunk), üresen találtam. Gondoltam mekkora poén szerencsétlen Esztit jól megviccelni, amikor így is parázik rendesen. Nem poén volt sajnos.

A hűtőkamra az éjszaka folyamán elromlott, így az éjszakás szakács mindent kipakolt és a konyhai kishűtőkbe, meg a minibár italhűtőkamrájába osztotta szét a dolgokat.

Tehát amit három konyhában eltöltött nap alatt próbáltam a fejembe gyömöszölni, mit hol találok?, mit merre keressek?, felesleges volt.

Na de hát nem kesereghettem sokat, elvégre egy órám volt a reggeli kezdetéig, és csak a zsemlék voltak a sütőben, kénytelen voltam feltalálni magam és mindent megkeresni.

A birodalom ...

... visszavág :)

Brötchen-ek, kis cukik, még sütés előtt. :)

Előkerültek a szükséges dolgok, bár káosz volt, de mindent megtaláltam, és szépen folyamatosan csináltam az ételeket. Közben megérkezett Panos, aki kipakolta a svédasztalos büfét. Sorra készítettem elő a gyümölcstálat, a muffinokat, zöldségeket és sütöttem a bacont, wurstot, rántottát.

6:31-kor 29 darab – mert egyet jól félretettem magamnak - gekochtes Eier-rel (főtt tojással) teljesen elkészült a büfé, és elismerésül óriási pacsit kaptam Panos-tól (szerintem ő is meglepődött, hogy így klappolni fog minden.)

Aztán nem volt megállás. Europamundo-nk volt, erre mondjuk felkészültem és rögtön mindenből dupla adag készült. A szakácsoktól azt a tanácsot kaptam, hogy sok brötchent, gyümölcssalit és bacont kell nekik csinálni és ők azzal elvannak. Tényleg ezekből fogyott a legtöbb. Szerencsére a csoport 8:00-kor elment, így 11:00-ig már elég kellemesen telt a nap. Ha valami fogyóban volt, rögtön kaptam a rendelést a service-től, és készültek a dolgot.

Kisfőnökként néha-néha befogtam segíteni a azubi-s (Ausbildung rövidítése, olyasmi képzés, mint otthon a szakképesítések, viszont itt havi 3 hetet dolgozol, 1 hét suli) diákokat. Sajnos nem mindig akarózott nekik mosogatni, de hát ha a szakácsnak tiszta tepsi kell, akkor tiszta tepsi kell (amit itt egyébként plate-nak hívnak… pedig az igazi zalai tepsze…)

Közben az üresjáratokban elkészítettem a másnapra való sonka- és sajttálakat, zöldségtálakat, ezeket ugyanis mindig előtte nap bekészítjük a hűtőbe, így reggel gyorsan elkészül a svédasztal. Csak a meleg ételek készülnek frissen reggelente.

11:00-kor vége van a reggelinek, a service-ben dolgozók leszedik a büfét, és minden bekerül a konyhába. Nekem pedig az a feladatom, hogy mindent feltöltsek, lefóliázzak és mehet a raktárba/hűtőbe. Gondoljatok itt müzlire, corn flakes-re, nuttellára, minivajra, de nagy tálakban előre kimérjük a joghurtokat, krémtúrót, lekvárokat is.

Aztán ha mindennel kész vagyok, jöhet a jól megérdemelt szünet!!! Mondjuk veszélyes a konyhán dolgozni, mert óhatatlanul is lekúszik egy-két croissant meg egyéb finomság napközben. De érdekes sikerült megállni, és nem kajáltam ilyeneket. Viszont a dinnyét, na azt toltam ezerrel. Szóval ilyenkor együtt „ebédel” a csapat, rendszerint kivesézzük a vicces vendégeket, és hitetlenkedve állunk az étkezési szokásaik előtt.

Aztán irány a konyha, már lassan dél van, és más dolgom már nem is maradt, mint mindent tökéletesen tisztává varázsolni. A délutáni/esti szakács számára fontos, hogy tiszta helyen kezdjen dolgozni, így nem engedhetjük meg, hogy a kések, edények koszosan maradjanak. Szerencsére a mosogatást külön mosogatófiú végzi (ha ő szabadnapos, akkor az azubisok), de a kések és a belső konyha területe az én reszortom volt.

A végén pedig olyan igazi konyhásnénisen végig kell borítani egy vödör vízzel a padlót és felmosni… ezt eddig megúsztam, viszont akkor is ráborították a lábamra a vizet, szóval most vagányan lehoztam a gumicsizmámat a szobámból és abban mostam fel a padlót. Néztek nagyokat a többiek, de végül belátták, hogy zseniális. J

Ha jól emlékszem 12:45 volt, pacsiii és Schöne Feierabend Eszter!!!

Délután meg jött a pihizés, semmittevés, filmezés. Megnéztük a Gru 2-t. Hát bele kellett rázódnom a sztoriba, de be kell vallanom, nagyon husi kis film lett. Kellett a pihi délutánra, elvégre várt rám még egy csodás nap...

Másnap kevesebb embert kellett reggeliztetnünk, mindössze 130-at J A szombati 150-160 után azt gondoltam, ezt kisujjból kirázom már. Teljesen nyugodtan csináltam, nem stresszeltem rá a dolgokra, most már könnyebben megtaláltam mindent. Szépen előkészítettük a büfét, és vasárnap lévén lassan, de azért elkezdtek szállingózni az emberek.

Nekem pedig közben feltűnt, hogy Panos fél órán belül másodszor rendel nálam wurst-ot, bacont és rántottát, és közben megállás nélkül sütjük a brötcheneket. Mondom mi az isten folyik ott kinn, megérkezett Mr. Goldmann a „Fald fel Amerikát!”-ból??? Hát nem, pici, aranyos, „kiciríz háomhúz, nagyríz öccá” kínai csoportunk volt. Felfalták az egész svédasztal percek alatt. Elképzelni nem tudtam, hogy hol fér el ennyi kaja ilyen kicsit emberekben…

Nagyon lassan telt el a délelőtt, és nagyon fárasztó volt. Megint előkészítettem mindent másnapra (most kicsit alaposabban, hiszen hétfőn Brian dolgozott a konyhán, szerettem volna, ha mindent rendben talál utánam).

Eljött a 11 óra, olyan boldog voltam. Pakolás, tisztítás, pakolás, utántöltés, törölgetés, és kész. Még a felmosást is megúsztam, mert korábban jött Dominic, a délutáni szakács és azt mondta, hagyjam csak, egy óra múlva úgyis megint koszos lesz, majd ő megcsinálja.

Köszönöm a sok-sok pozitív energiát, és hogy szorítottatok! Tudom, hogy nélkületek nem lennék most itt, és nem menne úgy minden, mint a karikacsapás.

Este pedig a francia ismerősömmel filmeztünk. Independence Day a Pro7-en, németül! Már a hét elején kinéztük ezt a filmet, „must have” kategória, meg imádom is… magyarul. Németül nem volt annyira vicces, viszont egy-két jelenet kimaradt a magyar verzióból, ezek baromira megleptek, sasoltam is nagyon őket, németül. J

Hétfőn és kedden Hausdame leszek, most már úgy igaziból, ugyanis Miriam, az igazi Hausdame nyaral, és be kell ugranom segíteni. Kicsit már magam sem tudom néha, hogy mit csinálok. Egyik nap service, másnap konyha, harmadnap housekeeping, és mindenhol rajtam a felelősség… Megbíznak bennem, az már biztos. Mondjuk a Hausdame feladatoktól nem aggódom, persze kicsit izgulok, hogy minden sikerüljön, és ne dőljön össze a ház… holnap – holnapután kiderül.

Puszi Nektek!!!