Utolsó délután kisebb sétára indultam, egyrészt szerettem volna minden apró kis emléket jól a szívembe zárni, és jól megőrizni, másrészt eléggé fel voltam pörögve a másnapi elbúcsúzás-utazás-hazatérés miatt, és nem tudtam nyugton maradni a hotelszobában.
Sétáltam a Kurfürstendamm-on. Berlin leghíresebb, legmenőbb, legleglegebb utcáján, Berlinhez tartozik, a város része, mégis teljesen más világ. Naponta több tízezer turista fordul meg itt, és a cél a mértéktelen pénzköltés.
Egy kozmetikai bolt előtt krémmintákat osztogattak, így szóba elegyedtem Ivannal, a szerb eladóval. Volt pár percem, nem hajtottam el rögtön, és megengedtem, hogy megmutassa nekem a termékeiket. Sokat beszélgettünk. Ő 4 éve él itt, és örül, hogy a Kudamm-on dolgozhat, sokat keres, és a pénz nagy részét hazaküldi a szüleinek. Közben viszont arról mesélt nekem, hogy a krém, amit a kezemre kent 24 karátos aranyat tartalmaz (mert ugye a Kudamm-on vagyunk, és itt mindennek aranyat kell tartalmaznia).
Remélem érzékelitek az ellentét... ebben a boltban a legolcsóbb krém 120 euróba került. Egy messzi polcon, fekete dobozban Ivan mutatott egy 25000 eurós krémet is. És van aki azért jön be ebbe a boltba, hogy a legdrágábbat vegye meg, mert megteheti. A Kudamm-on minden erről szól, a legmenőbb boltokban vásárolhatsz, és a legmenőbb kávézókban ülhetsz le, miközben minden járókelő látja, hogy te vagy a leggazdagabb... Fényűzés mindenütt.
A város másik felében, meg a bevándolók egyik napról a másikra élnek. És akkor a világ harmadik legnagyobb nagyhatalmáról, Németországról beszélünk. De azt hiszem ilyen ellentétek nélkül nem működnénk, ezek a különbségek hajtják a világok, hajtják a gazdaságot, az embereket. Jobbra, nagyobbra törekedni, többet szerezni. Lehet, hogy jó így. Számomra viszont meglepő volt testközelből látni ezt.
Ivantól kaptam egy névjegykártyát, megígértem neki, hogyha újra Berlinben járok, benézek hozzá :)
Tovább sétáltam, belestem a Budapester Cipőboltba, és találtam egy újabb macit is.
Az utca egyik sarkán egy több emelet magas mesés játékbolt áll, Käthe Wohlfahrt bolja. Már régóta terveztem, hogy megnézem egyszer, már a kirakat gyönyörű volt. Emlékeztek a Reszkessetek betörők 2. részére, amikor Kevin New Yorkban ragad és egy játékboltban galambokat kap a bolt tulajától? Na ez a játékbolt pontosan ugyanilyen volt. Játékbirodalom. A teljes felső emelet pedig egy téli játékvilág, karácsonyi díszekkel és csodás belső térrel. Fantasztikus hangulata lehet ennek a boltnak decemberben... Még egy ok, amiért vissza kell jönnöm ide :)
A Kudamm-on található a város talán legimpozánsabb bevásárlóközpontja a KaDeWe, azaz a Kaufhaus des Westens. Az amúgy is elit boltokat felsorkoztató utca egyik "plázájában" még összegyűjtötték a legelitebb márkák mintaboltjait és árucikkeit. Luxus mindenek felett. Egy-egy 1000 eurós cipő vagy 700 eurós kalap felpróbálása után sem tudtam másként tekinteni erre a világra. Persze sokaktól hallom, hogy a minőségért megéri többet fizetni, de nem is ezzel lenne a probléma. Ezen a szinten már nem a minőséget, hanem a márkanevet fizeted meg. Egyetlen Vuitton vagy Prada szócska miatt kerül egy tárgy címkéjére két nullával több. (Mondjam, hogy Afrikában hány gyerek hal meg naponta, mert nincs mit ennie? Nem mondom.)
A teljesség igénye nélkül. Elismerem, hogy impozáns és gyönyörű boltok. A csillogás és a pompa rám is nagy hatással volt.
A KaDeWe-ből hazafelé sétálva újra megálltam a hotel előtt. Eszembe jutott, hogy meg sem mutattam még Nektek, hogy hol is dolgoztam ebben a két hónapban. Hát itt, a Lietzenburger Strasse 85-ben, az art'otel berlin city center west-ben :)
A hotelről már meséltem. Andy Warhol művei és róla készült fényképek vannak kiállítva az épületben. Maga az egész olyan, mint egy kiállítás. Nekem egyébként tetszik az art'otel koncepciója, hogy egy hotelhez egyetlen művészt társít, és csak az ő műveit mutatja be. Egyszerre fukciót tölt be a művekkel és bevonzza a műkedvelő tömeget is. Zseniális. Ilyet lehetne kávézókban vagy éttermekben is. Levédetem az ötletet. :)
Amikor hónapokon keresztül nézel egy képet a falon, vagy megszeretedet vagy megutálod. Velem mindkettő előfordult. A szobámban lévő Andy Warhol fényképet kimondottan megkedveltem. Egy párizsi fotó Andy-ről, viszont a lift melletti idióta fejet ábrázoló fotó kiborított. Andy sok fényképén pózol így, biztos valami lázadó téma, mindenesetre nekem furcsa volt.
Az épület másik részében pedig Andy grafikái voltak kiállítva. A híres Marilyn Monroe montázsok, a Campbells konzervdobozok grafikái. Ezekkel volt tele minden szoba. Kicsit néha már sok is volt belőlük. :)
A böröndöm bepakolva, lemérve, 18,5 kiló. :):) Nagy az öröm! Este elköszönök az éjszakás munkatársaktól, velük holnap már nem találkozom. Az utolsó estémet pedig a francia barátaimmal töltöm, utolsó koccintások, utolsó nevetések és ölelések együtt. :)
Na húzzunk bele, holnap nehéz nap vár rám... nagyon nehéz!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése