A két hónapos gyakorlatom egyik felét a Housekeepingen, másik (rövidebb) felét pedig az étteremben kell végeznem, így megismerek minden részt, kicsit gyakorlatot szerzek ezeken a területeken. Júliusban a HK-n dolgoztam, imádtam, szerettem, de eljött az augusztus és most bekerültem az étterembe. Párszor már be kellett segítenem egy-egy europamundós eksön alkalmával, így azért sejtettem, hogy mire számíthatok. Agyhalálra...
Eleve kezdjük ott, hogy 6:00-kor kezdek, úristen! Első reggel természetesen csörgött az óra 5:30 körül, az én szemecskéim mégis 5:58-kor gondolták azt, hogy kinyílnak, és baromira meglepődtek, hogy kb. két percünk van elkészülni. Aber es hat geschafft! (Sikerült!) Irány a konyha, a többiek friss, mosolygós arca (meg 2 pohár kávé) az én életkedvemet is meghozta. Kipakoltuk a svédasztalos büfét, az asztalokra friss virág került, és 6:30-kor megnyílt a kapu, vártuk a vendégeket. Vártuk... Panos-szal, a görög pincérsráccal a berlini partykon és a mikuláson keresztül már a világbéke kérdéséről is beszélgettünk, ugyanis 8:00-ig senki sem jött reggelizni, senki!
Aztán elkezdtek szállingózni az emberek. Pár álmos fej, korán kelő turisták, akik még 10 előtt végezni szeretnének a város összes nevezetességével. A feladatokat megosztottuk. Panos figyelt a büfére, ha valami elfogyott, azt feltöltötte, én pedig köszöntöttem a vendégeket, kávéval kínáltam őket, majd megkérdeztem a szobaszámukat. Ezután pedig a pultban ellenőriznem kellett, hogy a bemondott szobához tartozik-e reggeli. Ha nem, akkor pedig a számítógépes rendszerben foglalnom kellett a reggelit, számlát írni, és aláiratni a vendéggel. Egész könnyű volt.
Augusztus 1-étől 6 új gyakornok kezdett a hotelben, 3 a HK-n, 3 nálunk az étteremben, így 9-kor az ő érkezésüket vártuk. És bekövetkezett amire vártam, lepasszolták nekem a piciket, hogy magyarázzal el mindent, mit hogyan kell csinálni, mik a szokások stb. De kedvesek és érdeklődőek voltak, és a közös személyzeti reggelinél már barátian eldumálgattunk mindannyian.
Az új gyakornokok lepakolták a koszos tányérokat és újraterítették az asztalokat, vagy legalábbis próbálták. Többször is megmutattuk, hogy a villa a bal, míg a kés meg a kanalak a jobb oldalra kerülnek, de volt akinek nem volt elég... Viszont legalább lelkesek. :)
Délután ketten a konyhán maradtak, elpakolni, rendet tenni, és mindent előkészíteni másnapra. Én pedig egy másik gyakornokkal nekiláttunk a minibárok ellenőrzésének. Itt megjegyzeném, hogy a hotelben 152 szoba van... mindegyik szobába egyesével bekopogni, azt kiálltani, hogy "Minibaaar" és megnézni, hogy mi hiányzik a hűtőből valamint a kávésarokból.
A vendégek számára a kávé, a tea, és a cukor-édesítő, teasütemény ingyenes (ezek általában mind hiányoznak), a hűtőben lévő dolgokért viszont fizetniük kell, elég borsosan. Egy kis kóla vagy víz akár 2,6-3 euró is lehet. Mi mindent megnézünk, ha valami hiányzik, akkor újra betesszük a minibárba, és mindent alaposan feljegyzünk, (amit a kólánál még meg is értek, de hogy egy ingyenes cukor, vagy teafilter esetén miért kell felirnom, hogy 1 vagy 2 hiányzott-e egy szobából, azt még nem értem...)
Viszont ezzel nagyon gyorsan végeztünk, és fél 2-kor boldogan szaladtam a szobámba zuhanyozni, mert már Feierabend-em volt. :)
Másnap ugyanígy indult a reggel, talán kicsit több vendéggel, mert megérkezett az europamundóóó és 7:00-tól 8:00-ig megállás nélkül robotoltunk, szerencsére ők 8-kor indulnak városnézésre, és utána eltűnnek az étteremből, mi pedig nyugisan folytathatjuk a napot.
Ekkor viszont megérkezett Mirian, a Hausdame, hogy "Úristen, úristen... Segítenem kell!!!" Megérkeztek az új gyakornokok, neki sok dolga van és nincs aki betanítsa nekik az Unterhaltung-ot, meg a szobák takarításának rendjét. A konyhai főnököm Adrian és Miriam szó szerint összevesztek, hogy na most akkor hol dolgozzak, kinek van nagyobb szüksége rám... Miriam temperamentuma nyert...
Én meg megint pesztrálhattam a piciket. :) Egyébként jól elvoltam velük, megmutattam nekik mindent, mit hol találnak, mit hogyan kell csinálni, és rendben ment minden. Délután pedig egy laza minibarozással zártuk a napot.
Az elmúlt pár napban viszont új kihívás várt rám. A étteremből 3 nap után a konyhába került (akkor még nem tudtam, hogy miért...) A főszakács, Brian mellett segédkeztem a reggelinél. Ez elsősorban egy reggeli 5:30-as kezdést... azaz legalább 5:00-ás ébresztőt igényelt, és ezzel együtt az én hihetetlenül álmos fejemet, mert valahogy képtelen vagyok éjfél (most már edzettem, és 23:00) előtt aludni.
A konyhán élvezem talán legjobban a munkát. Reggel zsemléket sütünk, meg bacont, paradicsomot és uborkát szeletelünk, ilyesmi. Semmi megeröltető. És folyamatosan el vagyok ájulva a konyhai eszközöktől. Ilyen késekkel, gépekkel otthon is Michelin csillagos szakács lennék.
Aztán ahogy a reggelinek vége volt, és a gyakornokok beszedték a svédasztalt, tulajdonképpen az volt a dolgunk, hogy mindent előkészítsünk másnapra. Mindent feltölteni, új sonka-sajt tálakat készíteni, gyümölcssalátát, joghurtot kiporciózni stb.
Egészen addig boldogan mosolyogtam, amíg Brian elő nem hozta a kenyér/tésztadagasztógépet, hogy na mi akkor most kenyeret fogunk sütni.... ÚRISTEN! Mi? Én? Kenyeret? Most?
De aztán nem menekültem, jött a liszt, meg a tojás, meg minden bele, és már készült is a tészta. Kettőt pislogtam és máris kaptam egy szép kis kötényt, és formálgattam a saját kis kenyérkéimet. Gyönyörűek lettek, csodásan növekedtek a melegben és vártak a sütésre. (Remélem lesz még alkalmam kenyeret/sütit sütni és akkor dokumentálok mindent!)
Aztán amikor a kenyér is kész lett, nem volt más dolgunk, mint elpakolni, rendet tenni és fél 1-kor mehettem pihenni és Feierabendre :) Szóval szeretem a konyhát!
Azóta már muffint és süteményt is sütöttem, és a többiek megállapították, hogy finomabb is, mint Briané :) Amit azért nem hiszek, de aranyos tőlök.
És akkor hétközben lehullt a lepel. A hétvégén mindkét szakács szabadnapos lesz. És ki lesz a konyhán? Egyedül? ÉN! Mégegyszer mondom, mert először én sem fogtam fel. ÉN! Egyedül, az egész konyhán, szakács nélkül. Egyszóval ha éhenmarad mind az összes vendég, akkor az az én hibám lesz...
Én leszek a főnök, én felelek a többiekért, és én utasítok majd mindenkit. Szerencsére Panos és Larsen, a két pincérfiú már mondták, hogy segíteni fognak mindenben, és nem kell aggódnom. :)
Ráadásul, csakhogy ne legyen olyan könnyű az egész, ma megérkezett az europamundóó, így holnap reggel 150 embert kell reggeliztetnünk... Remélem lélekben velem lesztek, és szorítotok.
Igyekszem ügyes lenni, és mindent úgy csinálni, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva, de majd reggel 5:30-kor meglátjuk mi lesz. Meg vasárnap is.
(Bevallom férfiasan, félek, mert azért 4 konyhában eltöltött nap után, amikor is Brian minden lépésemet figyelte, és szólt, ha valamit nem jól csinálok, nem érzem azt, hogy én húú de felkészült vagyok egyedül elvezetni egy szálloda konyháját. Úgy látszik a főnököm szerint igen...)
Szorítsatok! Írok majd, hogy túléltem-e ezt a két napot. :)
Aztán elkezdtek szállingózni az emberek. Pár álmos fej, korán kelő turisták, akik még 10 előtt végezni szeretnének a város összes nevezetességével. A feladatokat megosztottuk. Panos figyelt a büfére, ha valami elfogyott, azt feltöltötte, én pedig köszöntöttem a vendégeket, kávéval kínáltam őket, majd megkérdeztem a szobaszámukat. Ezután pedig a pultban ellenőriznem kellett, hogy a bemondott szobához tartozik-e reggeli. Ha nem, akkor pedig a számítógépes rendszerben foglalnom kellett a reggelit, számlát írni, és aláiratni a vendéggel. Egész könnyű volt.
Augusztus 1-étől 6 új gyakornok kezdett a hotelben, 3 a HK-n, 3 nálunk az étteremben, így 9-kor az ő érkezésüket vártuk. És bekövetkezett amire vártam, lepasszolták nekem a piciket, hogy magyarázzal el mindent, mit hogyan kell csinálni, mik a szokások stb. De kedvesek és érdeklődőek voltak, és a közös személyzeti reggelinél már barátian eldumálgattunk mindannyian.
Az új gyakornokok lepakolták a koszos tányérokat és újraterítették az asztalokat, vagy legalábbis próbálták. Többször is megmutattuk, hogy a villa a bal, míg a kés meg a kanalak a jobb oldalra kerülnek, de volt akinek nem volt elég... Viszont legalább lelkesek. :)
Délután ketten a konyhán maradtak, elpakolni, rendet tenni, és mindent előkészíteni másnapra. Én pedig egy másik gyakornokkal nekiláttunk a minibárok ellenőrzésének. Itt megjegyzeném, hogy a hotelben 152 szoba van... mindegyik szobába egyesével bekopogni, azt kiálltani, hogy "Minibaaar" és megnézni, hogy mi hiányzik a hűtőből valamint a kávésarokból.
A vendégek számára a kávé, a tea, és a cukor-édesítő, teasütemény ingyenes (ezek általában mind hiányoznak), a hűtőben lévő dolgokért viszont fizetniük kell, elég borsosan. Egy kis kóla vagy víz akár 2,6-3 euró is lehet. Mi mindent megnézünk, ha valami hiányzik, akkor újra betesszük a minibárba, és mindent alaposan feljegyzünk, (amit a kólánál még meg is értek, de hogy egy ingyenes cukor, vagy teafilter esetén miért kell felirnom, hogy 1 vagy 2 hiányzott-e egy szobából, azt még nem értem...)
Viszont ezzel nagyon gyorsan végeztünk, és fél 2-kor boldogan szaladtam a szobámba zuhanyozni, mert már Feierabend-em volt. :)
Másnap ugyanígy indult a reggel, talán kicsit több vendéggel, mert megérkezett az europamundóóó és 7:00-tól 8:00-ig megállás nélkül robotoltunk, szerencsére ők 8-kor indulnak városnézésre, és utána eltűnnek az étteremből, mi pedig nyugisan folytathatjuk a napot.
Ekkor viszont megérkezett Mirian, a Hausdame, hogy "Úristen, úristen... Segítenem kell!!!" Megérkeztek az új gyakornokok, neki sok dolga van és nincs aki betanítsa nekik az Unterhaltung-ot, meg a szobák takarításának rendjét. A konyhai főnököm Adrian és Miriam szó szerint összevesztek, hogy na most akkor hol dolgozzak, kinek van nagyobb szüksége rám... Miriam temperamentuma nyert...
Én meg megint pesztrálhattam a piciket. :) Egyébként jól elvoltam velük, megmutattam nekik mindent, mit hol találnak, mit hogyan kell csinálni, és rendben ment minden. Délután pedig egy laza minibarozással zártuk a napot.
Az elmúlt pár napban viszont új kihívás várt rám. A étteremből 3 nap után a konyhába került (akkor még nem tudtam, hogy miért...) A főszakács, Brian mellett segédkeztem a reggelinél. Ez elsősorban egy reggeli 5:30-as kezdést... azaz legalább 5:00-ás ébresztőt igényelt, és ezzel együtt az én hihetetlenül álmos fejemet, mert valahogy képtelen vagyok éjfél (most már edzettem, és 23:00) előtt aludni.
A konyhán élvezem talán legjobban a munkát. Reggel zsemléket sütünk, meg bacont, paradicsomot és uborkát szeletelünk, ilyesmi. Semmi megeröltető. És folyamatosan el vagyok ájulva a konyhai eszközöktől. Ilyen késekkel, gépekkel otthon is Michelin csillagos szakács lennék.
Aztán ahogy a reggelinek vége volt, és a gyakornokok beszedték a svédasztalt, tulajdonképpen az volt a dolgunk, hogy mindent előkészítsünk másnapra. Mindent feltölteni, új sonka-sajt tálakat készíteni, gyümölcssalátát, joghurtot kiporciózni stb.
Egészen addig boldogan mosolyogtam, amíg Brian elő nem hozta a kenyér/tésztadagasztógépet, hogy na mi akkor most kenyeret fogunk sütni.... ÚRISTEN! Mi? Én? Kenyeret? Most?
De aztán nem menekültem, jött a liszt, meg a tojás, meg minden bele, és már készült is a tészta. Kettőt pislogtam és máris kaptam egy szép kis kötényt, és formálgattam a saját kis kenyérkéimet. Gyönyörűek lettek, csodásan növekedtek a melegben és vártak a sütésre. (Remélem lesz még alkalmam kenyeret/sütit sütni és akkor dokumentálok mindent!)
Aztán amikor a kenyér is kész lett, nem volt más dolgunk, mint elpakolni, rendet tenni és fél 1-kor mehettem pihenni és Feierabendre :) Szóval szeretem a konyhát!
Azóta már muffint és süteményt is sütöttem, és a többiek megállapították, hogy finomabb is, mint Briané :) Amit azért nem hiszek, de aranyos tőlök.
És akkor hétközben lehullt a lepel. A hétvégén mindkét szakács szabadnapos lesz. És ki lesz a konyhán? Egyedül? ÉN! Mégegyszer mondom, mert először én sem fogtam fel. ÉN! Egyedül, az egész konyhán, szakács nélkül. Egyszóval ha éhenmarad mind az összes vendég, akkor az az én hibám lesz...
Én leszek a főnök, én felelek a többiekért, és én utasítok majd mindenkit. Szerencsére Panos és Larsen, a két pincérfiú már mondták, hogy segíteni fognak mindenben, és nem kell aggódnom. :)
Ráadásul, csakhogy ne legyen olyan könnyű az egész, ma megérkezett az europamundóó, így holnap reggel 150 embert kell reggeliztetnünk... Remélem lélekben velem lesztek, és szorítotok.
Igyekszem ügyes lenni, és mindent úgy csinálni, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva, de majd reggel 5:30-kor meglátjuk mi lesz. Meg vasárnap is.
(Bevallom férfiasan, félek, mert azért 4 konyhában eltöltött nap után, amikor is Brian minden lépésemet figyelte, és szólt, ha valamit nem jól csinálok, nem érzem azt, hogy én húú de felkészült vagyok egyedül elvezetni egy szálloda konyháját. Úgy látszik a főnököm szerint igen...)
Szorítsatok! Írok majd, hogy túléltem-e ezt a két napot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése